Krajcár­ke­re­ső fel­nö­vés­tör­té­net Móricz Zsig­mond no­vel­lá­ja alapján.

Tár­su­la­tuk 2005.- szep­tem­be­ré­ben alakult Szegedi Dezső /Jászai Mari- díjas/szín­mű­vész mű­vé­sze­ti ve­ze­té­sé­vel. Szer­ve­ze­tük­ben, helyet kapnak roma, és nem roma fi­a­ta­lok egy­aránt.
Céluk, hogy a kultúra esz­köz­tá­rá­val olyan hidakat emel­je­nek kul­tú­rák és szub­kul­tú­rák, ember és ember között, melyek minden kö­rül­mé­nyek között át­jár­ha­tó­ak.
A Romano Teatro Cigány Nem­ze­ti­sé­gi Színház az or­szág­ban egye­dül­ál­ló módon saját maga fo­gal­maz­za meg a szín­pad­ra ál­lí­tott műveit mivel nemcsak köz­ve­tí­tők, hanem alkotók is.

Dá­vid­dal egy dal írása közben be­szél­ge­tünk arról, hogy sze­rin­te miért érdemes ze­ne­kart csi­nál­ni és dalokat írni, va­la­mint hogy hogyan legyünk rocksz­tá­rok az életben akkor is, ha végül nem rocksz­tár­nak megyünk.

Szepesi Lilla a Liszt Ferenc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Egyetem ötöd­éves hall­ga­tó­ja­ként ké­szí­tett elő­adást a cigány nép­ze­ne­ku­ta­tás­ról. Lilla az Arlói Je­len­lét­ház Szim­folk prog­ram­já­nak egyik tanára, emiatt fon­tos­nak tartja, hogy a gye­re­kek iden­ti­tá­sá­nak meg­erő­sí­té­se ér­de­ké­ben meg­ala­poz­za tudását nemcsak a magyar, hanem a cigány nép­ze­né­ben is.

Arlói Vili bácsi mesél.